Kedvenc tavaszi romantikus randihelyem - muffinos nyaklánc

Elég bonyolult név ez egy nyakláncnak, pedig maga az ötlet kézenfekvő volt. Rátaláltam a gyurmás honlapon a Csinálj ékszert tavaszi pályázatára és (majdnem) rögtön beugrott, hogy mit szeretnék. Egy olyan minivilágot, ami tökéletes díszletet adhat egy kezdő szerelmes párnak az ismerkedéshez, romantikus andalgáshoz. Persze, mindezt édes süti csomagolásban. :) Rajzolgatás, aprólékos gyurmázás, sütés és szerelés után elkészült ez a nyaklánc:

Az elején említettem, hogy kézenfekvő volt, mivel is pályázom. Ez pedig azért lehet, mert az inspirációt adó hely a valóságban is létezik (persze nem tökéletesen ebben a formában), méghozzá pár száz méterre tőlem. Ha van kedvetek, akkor csatlakozzatok most hozzám egy virtuális sétára! :)
Középiskolásként kerültem Veszprémbe, egy kis falucskából. A sok-sok év alatt, amit itt töltöttem lassan megismertem minden szegletét. Nem tudnék elképzelni szebb, megfelelőbb helyet a felnőtté váláshoz, mint ez a város. Különösen a szívembe lopta magát a vár alatti, Séd-patak melletti sétány, amihez sok-sok szép emlék fűz. Most egy EU-s pályázat segítségével megújult, remélhetőleg a turisták is felfedezik maguknak, hiszen tökéletes úti cél lehet akár kisgyermekes családoknak is.  Tehát a sétánk kiinduló pontja a vár, amit mindenki ismer, így ezzel nem is untatnék senkit. Onnan lépcsőn leereszkedve jutunk el a patak völgyébe, innentől a Séd hű útitársunk lesz.

Számtalan kényelmes padocska várja a pihenni vágyókat és nem is árt meg-megállni és körbenézni kicsit, mert itt bizony már nyílnak az ibolyák! :)

Mivel egyes részek csak most készültek el, így a növények még nem keltek ki a nagy játszótér körül, de szerintem ez egy gyerkőcöt sem akadályoz meg abban, hogy egy hatalmasat csúszdázzon ezken az óriási példányokon.

Ezután a Séd elkanyarodik a szirt mellett, így mi is erre folytatjuk utunkat.

Elérkezünk a Margit-romokhoz (amit elfelejtettem lefotózni). Itt található egy hihetetlenül ötletes szökőkút, ami még nem üzemel, de izgalmas, hogy a vizét majd hosszasan elvezetik, hidacskákon lehet a padokhoz jutni.

Elhaladunk a vár mellett. Ezt a házat az előtte parkoló old timerrel muszáj volt megörökítenem, egészen sajátos hangulata van.

A patak mentén haladva mögöttünk még látható a vár, de előttünk már felsejlik az emblematikus viadukt is.

Elhaladunk az állatkert bejárata mellett. Balról meredek sziklafalak húzódnak mellettünk. A helyi sziklamászók gyakran edzenek itt. Aztán egy újabb csodás játszótér tárul szemünk elé. Igazi szívecskés ajtajú kemencével, malommal. Ha a gyerekek nem fáradtak el még kellőképpen az első nagy csúszdázásban, itt fel lehet eleveníteni a népmesékben hallottakat.

Átkelve a patakon egy újabb játszótéren találjuk magunkat, ahol egy egész teknős család lakik. :)

Elérkeztünk a célunkhoz, a tavacskához, amit átszelhetünk a rajta átívelő fahídon. Körös-körül pihenőhelyek, árnyékot adó fák. Nincs is ennél tökéletesebb hely egy tavaszi randevúra.

Akinek van kedve megnézheti a kolostort, focizhat egy nagyot a füvön  vagy piknikezhet a "stégen". Az én idegenvezetésem eddig tartott, de számtalan látnivaló van itt még, amit vétek lenne kihagyni. Például Pablo az orrszarvú az állatkertben, a fából készült kilátók az erdőben...

Köszönöm, hogy velem tartottatok és végigolvastátok ezt a maratoni bejegyzést! :):):)